(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás
a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy
b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.
Az emberiség az állatvilággal együtt, mondhatni szimbiózisban él. Az egyensúly fenntartása, így az állatok védelme ezért az emberiség kötelessége.
Elismerve, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes lények, valamint, hogy létezésük hatalmas értéket képvisel az egész emberiség számára, Magyarország Országgyűlése megalkotta az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényt, (továbbiakban Ávtv.) melynek célja, hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait.
A törvényben foglaltak megsértése esetén állatvédelmi bírság, vagy akár az állat elkobzása is alkalmazható.
Az elmúlt évek során az állatokkal szemben tanúsított emberi brutalitás azonban az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényben foglaltaknál súlyosabb szankció alkalmazásának lehetőségét tette szükségessé annak érdekében, hogy az állatvilág egyedei valóban védelemben részesülhessenek.
Így került bele a Büntető Törvénykönyvbe az állatkínzás törvényi tényállása.
A bűncselekmény jogi tárgya, vagyis a védelembe részesíteni kívánt társadalmi érdek, az állatoknak, mint érző lényeknek az élethez, egészséges létezéshez fűződő érdek, illetve ezeken felül a társadalom nyugalma is, ugyanis az Internet elterjedésével mindannyiunk nappalijába betolakodnak a médiatudósításokban, különféle Internetes portálokon megosztott képek és videók, amelyek állatok indokolatlan bántalmazásáról tudósítanak.
A bűncselekmény elkövetési tárgya a gerinces állat, amely a legmagasabb fejlettségű szinten lévő állatokat takarja, valamint a veszélyes állat, amely fogalomba a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól szóló 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet 1-3. mellékletében felsorolt fajok egyedei tartoznak bele.
A bűncselekmény elkövetési magatartásait tekintve, megvalósítható az (1) bekezdés a.) pontjában meghatározottak szerint, vagyis a gerinces állat indokolatlan bántalmazásával, illetőleg olyan súlyos bánásmóddal, amely alkalmas arra, hogy maradandó egészségkárosodást, vagy pusztulást okozzon.
A meghatározás összhangban van az Ávtv.-vel, melynek 6.§ (1) bekezdése kimondja, hogy az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, az állatot károsítani.
Az állatnak fizikai és pszichikai szenvedést okoz a kíméletlen ütlegelése, ostorozása, rugdosása, emberre vagy állatra történő uszítása, vagy állatviadalon szerepeltetése.
Ki kell emelni az állatok kényszertakarmányozását is, mint elkövetési magatartást, ami az erőltetett hizlalást takarja.
Ezen felül a „súlyos bánásmód” tilalmába ütközik az állat kíméletét nem biztosító szállítása, elhelyezése, illetve napi szükségleteinek, -élelem, elhelyezés stb. – nem megfelelő biztosítása, továbbá az állat teljesítőképeségét meghaladó teljesítményre, munkára kényszerítés és az állat idomítása során történő túlterhelése is.
A fenti tevőleges, aktív tevékenységekkel megvalósított magatartásokon túl, a súlyos bánásmód mulasztással, vagyis passzív magatartással is megvalósítható, mégpedig az állat éheztetésével, sérülése, betegsége esetén ellátásának hiányával.
A tényállásban foglaltak megvalósításához a bűncselekmény elkövetőjének nem szükséges sem az állat életének tényleges kioltása, sem pedig az, hogy az állat maradandó egészségkárosodást szenvedjen, elegendő, ha a cselekmény erre alkalmas. Amennyiben eredményként mégis bekövetkeznek a fentiek, azt a bíróság a büntetéskiszabás során súlyosító körülményként értékelheti.
Nem valósul meg azonban az állatkínzás, amennyiben az állat életének kioltására az Ávtv.-ben meghatározott elfogadható ok vagy körülmény miatt kerül sor. Ilyen oknak, illetve körülménynek minősül különösen az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése a hagyományosan e célból tartott állat esetében, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek kontrollja, valamint az azok ellen való védekezés is.
A tényállás (1) bekezdés b) pontjának elkövetési magatartása a gerinces állat vagy a veszélyes állat elűzése, elhagyása, kitétele.
Ezen elkövetési magatartás büntetni rendeltségének oka kettős, nem csupán az állat kiszolgáltatott helyzete, hanem a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is, ezért a veszélyes állatok körét a törvény nem szűkíti le a veszélyes gerinces állatokra.
Tekintettel arra, hogy az állatnak az átlagosat meghaladó, rendkívüli brutalitással nagyobb szenvedést, fájdalmat okozó cselekmény társadalomra veszélyessége is nagyobb, így ezt a jogalkotó súlyosabb joghátrány kilátásba helyezésével párosítja.
A bűncselekmény kizárólag szándékosan követhető el és az elkövetési magatartások bármelyikének kifejtése esetén befejezetté válik.
